Ireland v. The United Kingdom – Ritka, érdekes eset az államok közötti kérelem. Ezen esetben az IRA terrorszervezettel összefüggésben gyanúsítottként kihallgatott személyeken az ún. Five techniques alkalmazása ellen tiltakozott Írország, a bíróság pedig elmarasztaló ítéletet hozott.

Kurt v. Turkey – Anyjuk szeme láttára hurcolták el a hatóságok gyermekeiket, akikről aztán (erőfeszítéseik ellenére) semmilyen hírt, felvilágosítást nem kaptak a hatóságoktól. Az emiatt átélt lelki szenvedés megalapozza a 3. cikk alapján (is) történő elmarasztalást.

Timurtas v. Turkey – Anyjuk szeme láttára hurcolták el a hatóságok gyermekeiket, akikről aztán (erőfeszítéseik ellenére) semmilyen hírt, felvilágosítást nem kaptak a hatóságoktól. Az emiatt átélt lelki szenvedés megalapozza a 3. cikk alapján (is) történő elmarasztalást.

M.C. v. Bulgaria – A kérelmező nőt 2 férfi állítása szerint két alkalommal megerőszakolt, ezek között azonban hosszú órák teltek el, amely időben a „társaság” nyilvános szórakozóhelyeken is megfordult. A bíróság elmarasztaló ítéletében kifejtette, hogy a bolgár hatóság az ügy látszólagos abszurditása ellenére is köteles lett volna alaposan kivizsgálni az ügyet, ezzel azonban adós maradt.

Krastanov v. Bulgaria – Kommandósok egy szórakozóhelyen történő rajtaütés során tévedésből egy főiskolai tanárt fognak el, aki ennek során maradandó egészségkárosodást szenved, és csökkent munkaképességűvé válik. Kártalanításban részesül, de a felelősök megnevezése és az ügy kivizsgálása elmarad, az elmarasztalás azonban nem.

Essen Yaz v. Turkey – A hatóságok által foganatosított elfogás/fogság időtartama alatt a kérelmező sérüléseket szenved. Az ECHR hangsúlyozza, hogy az állam által foganatosított szabadságelvonás ideje alatt az állam tartozik felelősséggel a letartóztatottak testi épségéért, a bizonyítási teher megfordul, az államra hárul. Elmarasztalás.

Yaz v. Turkey – A hatóságok által foganatosított elfogás/fogság időtartama alatt a kérelmező sérüléseket szenved. Az ECHR hangsúlyozza, hogy az állam által foganatosított szabadságelvonás ideje alatt az állam tartozik felelősséggel a letartóztatottak testi épségéért, a bizonyítási teher megfordul, az államra hárul. Elmarasztalás.

Tomasi v. France – A korzikai szeparatista FLNC-tag kérelmezőt a hatóság olyan súlyosan bántalmazza, hogy sérülései maradandónak bizonyulnak. A nyilvánvaló elmarasztalás mellett az ECHR mintegy negyvenmillió forint értékű kártérítést is megítél a kérelmezőnek.

Ribitsch v Austria – A kérelmező a rendőrségi fogvatartás során külsérelmi nyomokat szerez, a rendőrök szerint azonban a szállítás során egy autóból kilépve esett el. A belső bíróság bizonyíték hiányában felmenti a hatóságot. Az ECHR sem tudja megállapítani a pontos tényállást, azonban elvi éllel mutat rá, hogy a bizonyítás terhe az államot terheli, a sértett az ő fennhatósága alatt szerezte a sérüléseket, így ellenkező bizonyítás hiányában a hatóság a felelős. Elmarasztalás.

Kmetty v. Hungary – A karácsony előestéjén a Nagycsarnokban tartott vásárt bombariadó miatt feloszlatni kívánó rendőrökkel szembeszegülő kérelmezőt rendőrautóba tuszkolják, itt, illetve az őrszobán súlyosan bántalmazzák, majd 6 óra múlva elengedik. A kérelmező perrel él, látleletet mutat, a kivizsgálás mégsem történik meg. Elmarasztalás.

Rehbock v. Slovenia – A többszörös testépítő bajnok gyanúsítottat letartóztatása során (testi erejétől tartva) túlzott erőszakkal gyűrik le, ennek okán állkapcsa is eltörik. Az erőszak ilyen mérvű aránytalansága nyilvánvaló elmarasztalást eredményez.

T.A. v. Turkey – Terrorizmussal vádolt gyanúsított a letartóztatása során a térdén megsérül, a letartóztatást követően azonban azonnali orvosi segítséget kap, így az alkalmazott erőszak arányban állt az elérni kívánt céllal, nincs elmarasztalás.

Yankov v. Bulgaria – Fogvatartott az őrökről gúnyverset ír, amiért bosszúból haját kopaszra nyírják. Az ECHR elmarasztaló döntése alapján már ilyen csekélynek tűnő büntetés is megvalósíthatja a megalázó bánásmódot, és egyezménysértéshez vezethet.

Mahmut Kaya – A kérelmező kezét bilincs gyanánt dróttal kötik össze, ami a kínzás fogalomkörét nem; az embertelen, megalázó bánásmódét azonban kimeríti. Elmarasztalás.

Tekin v. Turkey – A kérelmező fogvatartásának körülményeit sérelmezte, ahol napokig fagypont körüli, sötét pincében tartották, megfelelő ruházat, vagy takaró híján. Az ECHR meg is állapította a 3. cikk sérelmét.

Kalashnikov v. Russia – A kérelmezőt 18-20 társával együtt egy 16 m²-es cellában tartották, dohányosok, TBC-sek, bőrbetegek között, ahol az ágyak számának szűkössége miatt 8 órás váltásokban aludtak. Elmarasztalás.

Kuznetsov v. Ukraine – Az ügy kapcsán az ECHR a szenzoros elzárást egyezménysértőnek minősíti. Ez csupán a magánelzárás oly formáját jelenti, amikor az elítélt a külvilággal való érintkezés minden fajtájától meg van fosztva. Elmarasztalás.

Pantea v. Romania – A kérelmezőt köztudottan rendkívül agresszív cellatársa bántalmazta, majd 48 órára egy priccs alá kényszerítette, aminek során több bordája eltörött. Ezután 3 napot és 3 éjjelt töltött egy rabszállítóban, étlen-szomjan, mielőtt orvosi ellátásban részesítették volna. Az ECHR ismét kifejtette, hogy állami büntetés-végrehajtási intézetben az állam felelőssége az elítéltek testi épségének biztosítása. Az elmarasztalással együtt a bíróság 46.000 euró vagyoni és nem-vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezte a Román államot.

P.M. v. Hungary – Gerincsérült, mozgásképtelen rab számára a megfelelő börtönhigiénés körülmények, szabad levegő stb. nem kerültek biztosításra, napokra az ágyában hagyták, saját vizeletében feküdni. Az ügy szomorú befejezéseként végül önkézzel vetett véget életének.

Guzzardi v. Italy – Maffiakapcsolataira hivatkozva a fogvatartás egy szigeten történt. Az ECHR nem állapít meg a 3. cikk alapján egyezménysértést.

Van der Ven v. The Netherlands – A fogvatartás ideje alatt rendszeres, különösebb ok nélküli meztelenre vetkőztetés és motozás kimeríti a megalázó bánásmód fogalmát. Elmarasztalás.

Henaf v. France – Agressziót nem mutató, időskorú kérelmezőt a szökés veszélyére hivatkozva ágyához kötöztek. Elmarasztalás.

Campbell and Cosans v. The United Kingdom – A 7 illetve 15 éves kérelmezők szüleik tiltakozása ellenére az iskolában bevett nádpálcás stb. verésnek voltak kitéve. Arra való tekintettel, hogy a kérelmezők egyike sem szenvedett valójában verést, nincs egyezménysértés. (A brit oktatás ezen elavult szabályait mára – az egyezménysértés elkerülése érdekében – módosították.)

Tyrer v. The United Kingdom – A brit bíróság a 15 éves kérelmezőt 3 botütésre ítélte, ami a 3. cikk sérelmét jelentette.

A. v. The United Kingdom – Az apa „nehezen kezelhető” gyermekét rendszeresen verte, a brit bíróság azonban a gyerek jellemével való védekezését elfogadta. Elmarasztalás.

 

 ¹ Az ügyeket Dr. Grád András: A Strasbourgi Emberi Jogi Bíráskodás Kézikönyve (2005) c. munkája alapján ismertem meg, illetve onnan jegyzeteltem ki. A vázlat a könyvből idézetet nem tartalmaz.