Andronicou and Constantinou v. Cyprus – Egy szerelmespárt szüleik tiltanak egymástól, mire azok egy pisztollyal felfegyverkezve elbarikádozzák magukat. A férfi a kiérkező kommandósok egyikét megsebesíti, mire a társai tüzet nyitnak. Az akcióban a nő is találatot kap, később ő is belehal sérüléseibe. 5:4 arányban nincs elmarasztalás, az indokolás kiemeli, hogy a társukat összeesni látó kommandósok joggal hihették, hogy az halálos sebet kapott, így nem volt aránytalan az alkalmazott eszköz.

Díaz Ruano v. Spain – Ittas rendőrök a kérelmezőt szabálytalan módszerekkel, lőfegyverükkel fenyegetve hallgatnak ki. A kérelmező egyikük fegyverét kikapja a rendőr kezéből, mire a másik agyonlövi. Spanyolország a várható elmarasztalást követően a Randy Settlement lehetőségét választja.

Finucane v. The United Kingdom – Egy IRA terroristák védelmét gyakorta ellátó ügyvédet meggyilkolnak, a fegyver a hatóságtól tűnt el, a gyilkosságot megelőző fenyegetések egy része is innen érkezett, az ügy érdemi kivizsgálása elmaradt. Elmarasztalás.

Hugh Jordan v. The United Kingdom – Hatóságok agyonlőtték, a kivizsgálás 2 évet váratott magára. Elmarasztalás.

Kaya v. Turkey – A kurd kérelmezőt utoljára akkor látták, mikor a hatóság emberei őrizetbe vették, azóta sorsáról semmit sem tudni. Pontos tényállást az ECHR sem tudott megállapítani, de az állam tevőleges kötelezettségének és az ügy érdemi kivizsgálásának elmulasztása miatt elmarasztalta Törökországot. (Letartóztatásból eltűnések, lásd még: Yasa;Mahmut Kaya; Taurikulu; Tepe v. Turkey)

Kelly and Others v. The United Kingdom – Rendőrörsöt ér támadás, a védekező rendőrök lövedékeitől azonban több civil áldozat is meghal. Az ügy érdemi kivizsgálására 8 évig kell várni, ami végleg elkerülhetetlenné teszi az elmarasztalást.

Mastromatteo v. Italy – A társadalomba való könnyebb visszailleszkedés érdekében az olasz hatóságok 2-3 napos eltávozásra engedtek olyan, erőszakos bűncselekmények miatt hosszú szabadságvesztésre ítélt elkövetőket, akik büntetésük végéhez közeledtek. Az egyik ilyen során néhány „nehézfiú” kirabolt egy bankot, majd a meneküléshez használandó autó sofőrjét, a kérelmezőt halálosan megsebesítették. A bűnözők cselekedete nem volt előre látható, és az elérni kívánt céllal, a társadalomba való reintegráció elősegítésével arányos volt a próbára bocsájtás kockázata, így az ügyben nincs elmarasztalás.

McCann and Others v. The United Kingdom – az IRA terrorszervezet Gibraltárnál robbantásos merényletre készül, az SAS emberei a terroristákat azonosítják, bekerítik, megadásra szólítják fel, egyikük a zsebéhez kap, mire mindhármat lelövik. 10:9 arányban elmarasztalás, de az indokolás a kiképzéssel kapcsolatban támaszt követelményeket az állam felé.

McCarr v. The United Kingdom – 3 terrorgyanús férfit a rendőrök igazoltatás, stb. nélkül, a nyílt utcán, fényes nappal agyonlőnek, érdemi kivizsgálás nincs. Elmarasztalás.

Osman v. The United Kingdom – Tanára az iskolást mániásan zaklatja, emiatt a tanárt el is bocsájtják. Később a kérelmező házánál fegyverrel megjelenik, megsebesít. Bejósolhatatlan magatartás, államnak nem róható fel, mint mulasztás, nincs iselmarasztalás.

Pretty v. The United Kingdom – A súlyos, biztos halálhoz vezető, bénulásos betegségben szenvedő mozgásképtelen kérelmező férjét aktív eutanáziára kérte, a hatóságok ennek engedélyezését megtagadták. ECHR álláspontja is ez, így nincs elmarasztalás.

Tekin v. Turkey – Hatóság szóbeli halálos fenyegetése sem minősül – a 2. cikk alapján legalábbis – egyezménysértőnek.

Timurtas v. Turkey – Kurd kérelmezőt a hatóságok összejátszással gyanúsítják, majd ő rejtélyes körülmények között eltűnik, az érdemi kivizsgálás pedig a hatóságok részéről elmarad. Nyilvánvaló elmarasztalás. (Rejtélyes eltűnések, lásd még: Cicek; Orhan v. Turkey

¹ Az ügyeket Dr. Grád András: A Strasbourgi Emberi Jogi Bíráskodás Kézikönyve (2005) c. munkája alapján ismertem meg, illetve onnan jegyzeteltem ki. A vázlat a könyvből idézetet nem tartalmaz.